Élet a Seadream Yacht Club hajójának fedélzetén-8. rész

2015-05-14

A mai napom is újabb és újabb élményekkel gazdagított. A korai „maratoni futás” közben megérkeztünk Santorini partjaihoz. Vulkanikus kőzet alkotta hegyvidék jellegű, sötétbarna színű kavicsos talajjal ellátott, helyenként kisebb strandokkal. Tetején, mintha hó esett volna az éjszaka, úgy terülnek szét hosszasan a leginkább fehér színű lakóházak. Amikor leszáll az éj, akkor pedig mintha a csillagos eget nézné az ember. 500 méterre horgonyoztunk le a szárazföldtől, és csakis a helyiek által üzemeltetett hajókkal lehetett kimenni. Olyan ez, mint amikor a folyami hajókról buszokkal viszik várost nézni a vendégeket, csak itt hajók viszik tovább a hajók utasait. Kikötés után kevés üzlet fogadja a turistákat az alsó szinten, de van egy zárt terű libegő, amivel fel lehet menni a kb. 800 méter magas csúcsig. Nekem 10 perc alatt sikerült feljutnom oda a mi hajónktól. Nagyon sűrűn követik egymást a „járatok”. Normál jegyár 2 euró, de hajós dolgozói kártyával ez csak a fele. A másik alternatíva a szamárháton való feljutás, amit legközelebb, ha lesz annyi időm, ki fogok próbálni. Cikkcakkos úton mennek fel a jószágok, egyirányú út – úgy hallottam – 5 euróba kerül és lehet nézni, ahogy lemossák az állatokat.

A tetőn aztán vannak üzletek csordultig. Nagyon szűk utcák, az épületek színe itt is jellemzően fehér. Éttermek, ékszerboltok, szuvenír boltok sokasága. Az öbölben álló hajók utasai töltik meg a szigetet nap, mint nap több ezer látogatóval. Ma rajtunk kívül 2 nagyobb és 1 kisebb hajó lebegett a vízen.

11 és 15 óra között voltam szabad. 15:00-tól 18:00-ig a 6. emeleti bárban kellett segédkeznem. Franciaágyméretű napozóágyak sorakoznak a hajó hátulja felé, középen az „oázis”, vagyis a bárpult, ami mindig a legnépszerűbb találkahely a hajón, nem is értem, miért?! Elől pedig szintén napozóágyak. A dolgom nem csak az volt, hogy megitassak mindenkit, hanem egy speciális, napszemüveg-tisztító spray-vel és egy szemüvegtisztító ronggyal kellett körbemennem és megtisztítani az okulárékat, akinek igénye volt rá. Persze senki sem utasít vissza egy ilyen ajánlatot, pláne ha nem jár felárral, mert mint sok minden más, ez is benne foglaltatik a jegyárban. Sikerült megölni egy pár üveg pezsgőt, fehérbort, sört, de a whiskey-s üveg sem maradt érintetlen, akárcsak a szivardoboz. Igen, még füstölhetnek is a vendégek a leggondosabban összeválogatott, lassan égő dohányfélékből, de azt már plusz pénzért. Annyi korlátozás van, hogy a fenti szinten csak a „starboard side-on” (hajó jobb oldala) lehet szívni. A medence mellett, ami a 3. emelet végén helyezkedik el, lehet bármelyik oldalon füstölni. De ezzel még nincs vége a kényeztetésnek. 4 órától, minden nap, majdnem egy órán keresztül az egyik „deck steward” járkál körbe-körbe és kínál a napszakhoz és helyhez illő „falatkákat”. Ma pl. nyársra húzott paradicsom és feta sajt volt a menü. De ha valaki nem elégedett a napi ajánlattal, akkor arra is van gyógyír! Van egy 2 oldalas, non-stop, a hajó bármelyik szegletébe rendelhető „kisebb” étlap. Az egyik Norvég házaspár ezt ki is használta. A „túrából” visszaérvén, kimerülten és éhesen, napozás előtt megkívántak 2 adag csirke cézársalátát – a férjnek dupla adag hússal -, és 2 tányér friss gyümölcstálat, trópusi alapanyagokból. A rendelés leadása után 5 perccel lementem – lépcsőn – a konyhába a 2. emeletre, hogy felvigyem az ételeket, tányérfedővel letakarva, mert ugyan, hogy néz ki, hogy csak úgy, fedetlenül viszem végig a hajón a finomságokat? A gondosan előkészített evőeszközökkel együtt fogyasztották el az uzsonnát. Persze minden fogáshoz más „ezüst” (evőeszköz) dukál. Egy jó pohár ásványvíz (nem TESCO gazdaságos) és mehet a délutáni szunya! Egészségükre váljék máskor is!

Ha még akartok hallani kényeztetést, akkor talán még nem említettem, hogy van 4, Thai masszőr is a hajón, akik a délutáni szieszta közben nagyon szívesen helyrerakják a csontjaidat és megmasszírozzák – plusz felár nélkül – a tested azon részét, amelyikre panaszod van. De tényleg, ez nem mese. (A személyzetnek amúgy az egy órás, teljes test masszázs, olajjal, 25 $-ba kerül.)

Az egyik kedves utazót reggel fekve láttam a könyvtárban – a 4. emeleten – és azt vettem észre, hogy 2-en is foglalkoznak Vele, miként üdvözölje a napot és hogyan nyújtson, hogy álljon készen a napi „kihívásokra”.

Beszélgetvén az egyik vendéggel, megtudtam, hogy 3 évet spóroltak erre az útra, de úgy érzi, megérte várni és jól tették, hogy nem rohantak bele egy „tömegszálló” óceánjáró hajóba, ami kicsit olcsóbb lett volna, de minden évben el tudnának oda utazni. Köszönjük a bizalmat!

FOLYTATJUK! 🙂