Élet a Seadream Yacht Club hajójának fedélzetén-6. rész

2015-05-11

Tegnap este új arcok jelentek meg az asztalaimnál. A feltehetően saját neméhez vonzódó 2 férfi Londonból, remek humorral rendelkezve, 50 év körüliek és gondolom, saját gyerek hiányában költik a felesleges pénzüket, hogy felfedezzék Európa rejtett kincseit. A szomszéd asztalnál 7 személy ült, köztük a Klub Direktor, akinek meghívott vendégei 1 nő és 5 férfi volt. A kedves, mosolygós hölgy a férjével Kanadából jött, azon belül is Québec környékén élhetnek, mert inkább Franciául beszélnek, mint angolul. Az előző úton megismert „utálom az alkoholt, ezért pusztítom” Ausztrál úriember, aki amúgy kritikákat ír mindenféle utakról. Egy másik úr, aki egyedül jött, mert a felesége nem érezte jól magát este és ezért nem vett részt a vacsorán. És végül 2 idősebb (81-88) amerikai férfi, akik szerintem szintén egy paplannal takaróznak.

A mai reggeli normál időben, 8-kor kezdődött és a vendégek a Szicília partján elterülő Taormina ékszerdoboz kinézetű városa mellett élvezhették a különbözőbbnél különbözőbb omletteket, waffeleket, amerikai palacsintákat valamint a frissen facsart gyümölcs-és zöldségleveket egyaránt. Amúgy itt forgatták – a hegy tetején lévő ókori városrészben – a Keresztapa című film jeleneteinek egy részét. Az Etna közel 3000 méteres csúcsánál láthatóan havas a táj. Jó érzés felnézni a melegből a nagyon hidegbe. Tiszta, kék az ég. 

Érezhetően melegebb a levegő, hogy lent vagyunk a „csizma orránál”. 7 fokkal biztos több van, mint az elmúlt napok reggeli óráiban. A kellemes reggeli idillt csak fokozta, amikor a kubai házaspárok megérkeztek és asztalt választottak. Kedvesebbnél kedvesebb gesztusokkal invitálta hirtelen mindenki Őket. Akár egy cirkuszban, amikor az egyik bohóc 3 labdával zsonglőrködik, a másik kézen állva járkál, a harmadik az oroszlán szájába rakja a fejét, a negyedik pedig tüzet okád. Végül a szomszédomnál verték le sátorfájukat (ezért Ő kapta a reggeli motivációt). Csak a rendelést hallottam, ami így nézett ki: előbb párold meg a pármai sonkát, a hagymát és a paradicsomot pár percig és utána öntsd rá a csakis kizárólag tojásfehérjét majd süsd meg az omlettet. Mellé csakis a kevert lisztből készült toast kenyér dukál, de az se legyen nagyon átsütve. 1 fél és egy egész adag zabkása friss gyümölccsel. Pár csésze szemtágító presszó, capuccino, caffe a lait és vagy négyféle édesítőszer (fehér, rózsaszín, kék és sárga tasakos). Csakis frissen forralt tejjel. Egy ilyen társaságnál a pincér egy másodpercre sem veszíti el se a kuncsaftját, se a fejét. Mi így tankolunk üzemanyagot magunkba, nem a Shellnél vagy az OMV-nél.

A reggeli étkezés a legnagyobb kihívás. Mindent egyből az asztalon szeretnének tudni (otthon mi is így vagyunk ezzel, ugye?) a kedves Vendégek. Általában türelmetlenebbek vagyunk ekkor, mint később. Rohanni kell egy maratont a nem több mint 20 méteres távon belül a konyha és a pálya között. Kikapni a vendég kezéből a tányért, az asztalhoz vinni azt, kihúzni a széket, ölébe rakni a szalvétát, megitatni, megetetni (megbüfiztetni mint a kisbabákat), 500-szor megkérdezni, hogy minden rendben van-e, kinyitni az ajtót, amikor távozik (és érkezik). Távozás után – azonnal – az asztal letakarítása és újraterítése a cél. És persze minden felett, megelőzni az Étteremvezetőt, minden gondolatban és cselekedetben egyaránt. Legközelebb éppen ezért egy futócipőt kell vinnem magammal. 

Ebéd alatt is tiszta a levegő a pihenni vágyók részére, de nem csak a sós tenger miatt. Annyit kell futnunk, hogy a tüdőnk megszűri az O2-t és a vendég a vadifriss, filterezett oxigént lélegzi be. Mi ezt is megtesszük Értük J. Mindent a vendégért!

Többet használom az 1 pár fehér cipőmet, mint a 2 feketét. Vacsoránál inkább csak prezentálnom kell magamat, az izzadást más végzi helyettem. De a fehér cipőt minden nap reggeli, ebéd alatt kell hordani. Talán Isztambulban veszek majd egy második párat.

FOLYTATJUK! 🙂