Élet a Seadream Yacht Club hajójának fedélzetén – 12. rész

Helyzetjelentés az AIDA-ról!
2015.12.15.
John’s Island Golf Club-szervezett interjú!
2016.03.03.
Helyzetjelentés az AIDA-ról!
2015.12.15.
John’s Island Golf Club-szervezett interjú!
2016.03.03.

2015-05-22seadream

Ma korai reggeli volt, kelés 6:00-kor, majd tusolás az „őserdőben”, ezután reggeli, ami nekem ma müzliből és joghurtból állt. Jelentés 7:15-kor, nyitás 7:30. Első fél órában nem láttam semmit, csak az eléggé megapadt rendelés-felvevő- tömbömből láttam utólag, mennyi étel ment ki. 40 perccel a nyitás után lementem az étterembe, hogy megterítsek vacsorára.

Tegnap este volt az eddigi rekordom vendéglétszám szempontból, ami azt jelenti, hogy összesen 20-an étkeztek nálam. A kapitány asztalánál egy 8 fős ausztrál társaság ült, a 7-esen három ausztrál házaspár, a 8-as asztalon egy ausztrál és egy amerikai páros és végül a 10-es asztal, ahol két férfi ült és újságcikket írtak mindenről, amit tapasztaltak. Most éppen a mi Yacht Klubunk van soron, ami nemsokára valamelyik amerikai lapban fog szerepelni. Igyekeztem a lehető legjobb tudásom szerint ajánlani mit egyenek, elmagyarázni, hogyan készül az „Anna Potatoes”, vagy éppen hogy az Ő döntésük, miként legyen átsütve a „Tuna steak”. Főétel előtt egy kis „mango sorbet”, majd a desszertre várva „petit four” kínálása volt soron. A „Grand Marnier Soufflé” egy kissé időigényes, forró porcelánedényben tálalt meleg desszert. A tálalás előkészítése 10 percig tart, mert egy forró, kenyérsütőhöz hasonló kemencében van a kiteljesedése, közvetlenül a tálalás előtt. Tálaláskor egy gombóc vanília fagyi is párosul hozzá, akárcsak a tűzforró „Anglaise Sauce”, ami lényegében szinte teljesen olyan, mint egy vanília sodó, amit otthon az aranygaluskára öntünk. Kis „gödröt” kell ásni a porcelánedényben lévő finomság közepébe egy villa segítségével és meglocsolni a magas hőfokú öntettel. És ezt megelőzve is nagyon fontos az Sea-Dream-Yacht-Clubagymunka és a megosztott figyelem! Mert tudni kell, mikor jön el az ideje, hogy berendeld ezt az időigényes kalóriabombát, elkerülve a hosszú várakozási időt, figyelve mellette a másik 18 emberre, hogy szépen esznek-e. Ezek után a jól megérdemelt „fekete” ajánlása, amit már nem fogyasztott el a két, szerintem elégedett zsurnaliszta.

Minden a terv szerint zajlott a vacsora alatt, megfelelő koreográfiával párosulva mindegyik vendégnél. Kíváncsian várom ennek az útnak a folytatását, mert soha nincs második esély az első benyomás keltésére!

FOLYTATJUK! 🙂