FRISS HAJÓS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ÓCEÁNJÁRÓ HAJÓRÓL NÉGY RÉSZBEN !!!!!! KÖSZÖNJŰK KITTI !!!!! MÁSODIK RÉSZ !!!!
2020.05.05.
FRISS HAJÓS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ÓCEÁNJÁRÓ HAJÓRÓL NÉGY RÉSZBEN !!! KÖSZÖNJŰK KITTI !!! NEGYEDIK RÉSZ !!!
2020.05.11.

FRISS HAJÓS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ÓCEÁNJÁRÓ HAJÓRÓL NÉGY RÉSZBEN !!!!!! KÖSZÖNJŰK KITTI !!!!! HARMADIK RÉSZ !!!!

3.rész-A vírus közbeszól

Éppen az ebédszünetemet töltöttem, mikor egyik kollégámmal beszélgetve a Forma-1 lemondásának okát tárgyaltuk. Nem olvastam akkoriban híreket. Megmondom őszintén, hogy azon kívül, hogy a hajón a szokásosnál is fokozottabban odafigyeltünk a higiéniai tényezőkre, fertőtlenítésre, teljesen félvállról vettem ezt az egész korona vírussal kapcsolatos mizériát. Így mondhatni kollégám gondolatait is elengedtem a fülem mellett, aztán indultam vissza az ebédszünetemről, hogy teaidőben felszolgáljak az egyik nagyobb büfé étteremben.

Mindössze egy óra telt csak el és a hírek kapcsán egészen más lett a légkör. Nem volt semmi jele, folytattuk a munkánkat, ahogy általában, de legbelül minden kizökkent a rendes, normális kerékvágásból. Mindenki sejtett már valamit. Láttam az arcokon az aggodalmat, a megfagyott tekinteteket, a tanácstalanságot, ami pár perc után rajtam is elült, mert senki sem tudta mindennek következtében mi a következő lépés, mi fog velünk történni. Megkérdeztem a felettesemet is, van-e valami információja a kialakult helyzetről, mire számítsunk, de biztosított róla, hogy a délután folyamán lesz egy kapitány által tartott hivatalos tájékoztató a legénység számára, amiben majd minden fontos tudnivaló elmondásra kerül. Aggódtam. Mindannyian aggódtunk. Feszülten vártuk a délutáni tájékoztatót.

Megtörtént.

  1. március 15. az utolsó cruise utolsó napja beláthatatlan ideig, amikor vendégek tartózkodnak a hajón. Leállunk. Kapitányunk eloszlatta minimálisan bennünk a kételyeket, elmondta, hogy a cég ameddig csak lehet támogatni fog bennünket ebben a nehéz helyzetben, és azon van, hogy a lehető legjobb megoldást találja meg a kialakult problémára. Ettől függetlenül mindannyian nagyon tartottunk attól, mi fog most következni, féltettük a szeretteinket, családunkat, barátainkat, elkezdtük érezni a probléma súlyát, és azt, hogy a lezárt országhatárok miatt talán sokkal több ideig nem láthatjuk őket, mint azt gondoltuk volna.

Leszálltak a vendégeink.

Ezt követte egy nagy meeting a színházteremben, amin a legénység összes tagja részt vett és a Kapitány ismertette és szemléltette számunkra előadásában az elkövetkező időszak terveit, úti céljait, illetve a ránk váró feladatokat. Sok kérdés merült fel a hazautazással kapcsolatban, hiszen mindannyiunk fejében ez járt, hogy ilyen nehéz időkben szeretnénk otthon lenni és a hozzátartozóinkat mindenben támogatni.

Igazándiból  a vezetőség ésszerű érvekkel tényleg rávilágított a lényegre, és arra, hogy milyen módon tudunk ebben a szituációban a legjobban cselekedni. Ha abban a pillanatban hazautazunk sem tudtunk volna többet tenni az egész ellen, eleve kockázatos lett volna ilyen állapotok között elindulni. Ráadásul rengeteg repülőtér, kikötő zárva volt ez idő alatt, így amúgyis esélytelen lett volna a helyváltoztatás. Pár hétnyi türelmet kértek tőlünk, míg fordul valamerre a dolog, illetve míg látjuk milyen időtávú lefutása lesz a lezárásnak és a visszaállásnak.

Biztosítottak róla, hogy míg a hajón vagyunk, hiába nem a megszokott működéssel (vendégek nélkül), de fizetését mindenki meg fogja kapni, ugyanúgy biztosítják számunkra a teljes ellátást, illetve a hajón megtalálható szolgáltatási egységek ugyanúgy működésben lesznek és számunkra is elérhetőek maradnak. Már úton voltunk Bremenhavenbe, ahol a kikötőben a hajó teljesen lezárva (senki se ki, se be), biztonságban tartózkodhatott.

 

A meeting után mindannyian nyugodtabbak lettünk, számomra és a legtöbbünk számára világossá vált, hogy ebben az esetben ez a leghelyesebb döntés, ha biztonságban a hajón maradunk. Persze fenntartották a lehetőségét annak, hogyha valaki nagyon haza szeretne menni, és ha valamilyen módon ez megoldható, akkor az utazásában segítenek, de a kezdeti fázisban tényleg maradni volt a legjobb megoldás.

Minden abszolút koordináltan működött, ekkor is munkarendünket tekintve, kész beosztással rendelkeztünk.

Az éttermek, a bárok, kávézók, a SPA részleg (fodrász, masszázs) is kinyitásra kerültek, a színházterem előadásokkal, és koncertek is a legénység számára elérhetővé váltak. Így mindenki számára ugyanúgy volt tennivaló. Igazándiból munkaidőnkön kívül úgy élhettünk a hajón, mint a vendégek, munkaidőnkben pedig a kollégáinkat szolgáltuk ki, ugyanúgy, mint azelőtt a vendégeinket. Rengeteg változás.

Ilyet még nem tapasztalt senki, hihetetlenül nagy ajándék volt ez ebben a nehéz helyzetben. Újszerű volt, mellette ugyanúgy dolgoztunk, mégis teljesen más hangulata lett az egésznek.

Természetesen minden ugyanolyan feltételekkel működött, mint eddig. Attól, hogy nem voltak vendégeink, munkaidőnkben ugyanúgy az egyenruhánkban kellett dolgoznunk, a napirendünket a megadott módon követnünk kellett, ugyanúgy ügyelnünk kellett a tisztaságra, higiéniai tényezőkre, be kellett tartanunk a hajón lévő általános szabályokat, pl.: szabadidőnkben is viselni kellett a névjegykártyánkat a hajó bármely részén tartózkodva, kötelezően ott kellett lennünk a megszervezésre kerülő drilleken.

Minden nap a meghatározott időpontban részt kellett vennünk egy hőmérséklettesztelésen, megelőzve a bajt és biztosítva ezzel azt, hogy az AIDAmar továbbra is korona vírustól mentes maradjon. Senki nem jöhetett a hajóra, senki nem hagyhatta el a hajót.

Ezek a nagy meetingek, amin az egész legénység részt vett, nagyjából 2-3 naponta kerültek megrendezésre, ahol mindig értesítettek minket az aktualitásokról, a hajót, és minket érintő információkról, illetve a nagyvilág dolgairól.

Szerintem mi voltunk az utolsók a világon ezekben az időkben, akik még nyugodt szívvel el tudtak menni egy fodrászhoz, vagy egy masszázsra, dolgozni tudtak maszk, és kesztyű nélkül normális, átlagos keretek között a munkahelyükön.   Majd munkaidő után be tudtak ülni egy étterembe megvacsorázni, részt venni egy karaoke-esten, ezt követően egy bárban ülve egy jó korsó sörrel koccintva a hajó bandájának koncertjét, vagy éppen a hajó színészeinek előadását, máskor pedig egy jó filmet kivetítve nézhettek meg egymás mellett ülve, popcornt ropogtatva a hatalmas színházteremben. Aztán a fáradt gőzt volt alkalmunk kiereszteni egy jó kis esti buli alatt a hajó tetején, ahol a DJ-nk is minden este játszott.