Élet a Seadream Yacht Club hajójának fedélzetén-4. rész

Élet a Seadream Yacht Club hajójának fedélzetén-3. rész
2015.10.05.
Első hajós tapasztalatok az A-Rosa fedélzetén
2015.10.08.
Élet a Seadream Yacht Club hajójának fedélzetén-3. rész
2015.10.05.
Első hajós tapasztalatok az A-Rosa fedélzetén
2015.10.08.

2015-05-07

Ma reggel útban Korzika felé a nagy szél miatt nem engedett be a pilóta hajó az amúgy nagyon gyönyörűnek tűnő öbölbe, mert egy szűkös helyen kellett volna beférkőzni, de nem adtak engedélyt.

Voltam a Chief Purser-nél tegnap este, hogy lerendezzem a papírjaimat. Odaadtam a hajóra érkezésig felmerült összes költséget igazoló bizonylatot (kaja, pia, EÜ). Ezen kívül megadtam a bankszámlaszámot, amire kérem majd az utalást. Minden verziója megoldható az utalásnak, van lehetőség havi több alkalommal is utalni, de csak az első utalás ingyenes, utána mindegyik 20 $ felárral jár. Ha van plusz készpénzem, akkor azt is elutalják együtt a fizuval, minden megoldható. Az első fizetést május hónap végén kértem, 24-én, hogy biztosan megérkezzen hónap első napjaira a pénz. Utanként kb. 300 $ megy rá kevesebb vendéggel is a fizetésre (rating szerint változik), ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy átlagban a Purser elmondása szerint 2500-3000 $ szokott menni a pincéreknek utalva havonta. Plusz szokott lenni zseb jatt is, de inkább lefelé kerekítek magamban, nehogy pofára essek.

 

Az étel, amit kapunk választékos, tegnap pl. egészben sült pisztráng volt. A magyar Sous Chef állítja össze ezt is, minden egyéb mellett. Mindig kínálgat valami finomsággal, tegnap körömpörivel, előtte pedig kocsonyával. Én inkább próbálok mást enni, mint otthon szoktam.

 

A kollégáimmal kezdünk viccelődni egymással, kezd oldódni az eddig feszült hangulat. Az étteremben 5 pálya van vacsoránál, rajtam kívül van egy Dél-Afrikai, egy Horvát és 2 Fülöp. Persze nem csak ennyien vagyunk, de így vagyunk „pályafelelősek”. Vannak minden pályára és még azon is túl segítők, akik rohangálnak a kajával a konyha és az étterem között, leadják a rendelésemet a konyhára. Nem kellett még eddig se poharat, se evőeszközt törölgetnem, ezt is megcsinálják mind a Fülöpök. Olyan érzés, mintha a Fülöp-szigeteken lennék, bármerre megyek, ott vannak. Van napilapjuk is a hajón. Én magasnak számítok közöttük, talán 2 olyan Fülöp van, aki magasabb nálam. Ők több éves gyakorlattal is leginkább háttérmunkát végeznek.

 

2015-05-08

A mai reggeli 7:30-kor kezdődött, nekem 7 órakor kellett felvennem a műszakot. Még egy nagy különbség az eddigi mindegyik és a mostani hajó között, hogy a reggeli-és ebéd szervíz is nyitott étteremben történik és könnyebb magamhoz térni a korai órákban. Remek, a koffeinnél is nagyobb lórúgásnak számító tengeri pára, szél, hűvös levegő, dülöngélés kombinációja egyből kiveri az álmot a szememből.

A 400-as szoba (ami a legmagasabb árfekvésű) házaspárjától és a Velük utazó lányuk, illetve vejüktől kaptam összesen 100 $ borravalót. Nem igazán számítottam ilyen magas összegre, mivel tapasztalatom még nagyon kevés ilyen magas szinten. Egy másik, kanadai házaspártól kaptam egy, az Ő zászlójukkal ellátott kitűzőt. Sokszor a személyes ajándékok többet érnek, mint a pénz és különben is, aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli! Az egyfogú, de annál több pénzzel rendelkező kínai Mr. X tegnap csípett el Bonifacio kikötőjében, aki 10 $-t nyomott a kezembe. Megvolt a korzikai kávé és öblítő ára!seadream

Ma a reggeli befejezte után árut kellett pakolni, ami vízből, üdítőből és borból állt leginkább, időtartama kb. 40 perc volt. Gyakorlatilag így dolgozom ma: 7:00-10:30; 14:00-16:00; 18:30-23:00. Ez pontosan 10 óra, a rakodással együtt felfelé kerekítve! Itt mindenki a saját cuccait pakolja (konyha, étterem…), nem úgy, mint a folyamon. 77 vendég lesz ezen az úton. Ebből 4-en holnap, Capri csodálatos szigetén fognak felszállni.

A 405-ös szoba lakója Ausztráliából úgy döntött, marad még egy hetet az úszó Hotelen. Biztos jó nyugdíja van, vagy csak máshogy osztja be, mint Nálunk, szerény kis hazánkban? Az alkoholt pedig biztos nem szereti, ezért pusztítja azt, de rendesen J !

Célállomásunk Athén, ahol jövő hét szombaton (2015.05.16) lesz a következő utas váltás.

Ma az egyik személyzeti tagnak (egy szobalánynak) haza kellett mennie. Részleteket nem tudok, csak annyit, hogy olyat tett, ami a cégpolitika ellen van. És ahogy a Hotel Manager mondta: if once you go black, you never go back – ha egyszer feketelistás vagy, nincs visszatérés.

Egy másik nagy okosság: you will never be given a second chance to give the first impression – soha nincs második esély az első benyomás keltésére.

Most jött be a szobatársam, hogy ledől aludni. Felajánlottam Neki, hogy lekapcsolom a lámpát, a számítógépemen a zenét, hogy tudjon pihenni, de nincs rá szüksége. Lehet, hogy ez valamilyenfajta civilizációs betegség a részemről, hogy csak csöndben, és sötétben tudok aludni? Ezek a kicsi emberek többet mosolyognak, mint mi, keményen dolgoznak kevesebb pénzért, mint egy európai, de valami mégis erőt ad Nekik ahhoz, hogy kibírják a szülőföldjüktől és elsősorban a Családjuktól való elszakadást akár 10 hónapig is. Összetartanak, megosztanak egymással – majdnem – mindent, amijük van. De ha netán egy másik országbeli bármelyikükkel is összeveszik, akkor mindannyian elutasítóak lesznek azzal az „idegennel”.

A mai nap megérkezett az új Hotel Manager, aki Horvát és kb. 34 éves lehet. Eddig Maitre-ként teljesített szolgálatot a Yachton, most van az első alkalom, hogy belekóstoljon egy magasabb beosztásba. Persze a Francia még itt van 1 hetet, hogy betanítsa.

A vendégek a medencét a Pool Decken nem tudják használni, mert a kb. 1,5 méter mély, 2 méter széles, 4 méter hosszú „kádat” ilyenkor teljesen leeresztik, karbantartják és csak, amikor elindul a hajó, akkor töltik fel vízzel (kb. 45 perc, amíg megtelik).

Érkezéskor mindenkinek a kezébe nyomtunk egy pohár francia habzóbort, de úgy, hogy egy koktélszalvétával fogtuk meg a poharat, hogy ne legyen ujjlenyomatos. Új arcok, leginkább az USA-ból, de vannak Svájciak, Norvégok, Hollandok, Belgák, Britek, Kanadaiak, Ausztrálok is.

Előző úton volt egy 12 fős Japán csoport, akiktől könnyes búcsút vettünk. Nem beszéltek angolul, csak Japánul, így kissé nehézkes volt a rendelésfelvétel, de volt Velük egy tolmács, aki nem volt mindig mellettük. Tisztelettudó nép, hajlongással köszönnek meg mindet. Az egyiknek olyan fizimiskája volt, mint a Kill Bill-ből az egyik karatemesternek.

Ma este meeting 18:30-kor. Kapunk egy listát, fényképekkel ellátva, megbeszélve melyik vendégnek mi az óhaja-sóhaja, honnan jött, esetleg a cégnek dolgozik, stb. Ez a lista minden este bővül több és több információval.

 

FOLYTATJUK! 🙂