Élménybeszámoló a Queen Mary2 hajóról
2015.11.25.
Élménybeszámoló – AIDA
2015.11.30.
2015-05-20
Az idő kellemesen meleg, bár eléggé felhős. Úton vagyunk a Dardanellákon keresztül a főváros felé, de rövid kitérőt teszünk Kepezben. Itt már nem olyan szép kék színű a tenger, mint az a kis szigeteken megszokott volt. Korai ebéd van ma, ami 12-től 13:30-ig tart. Volt szerencsém reggel fél órával később kezdeni, de sajnos már magamtól, óra nélkül kelek fel minden reggel ugyanabban az időben, 6:30-kor. Nem tudom, mikor volt utoljára olyan reggel, amikor az ébresztő keltett. Kicsit fájt a fejem, valószínűleg a „sok” alvástól, ami inkább forgolódásból állt.
Törökország szárazföldi része a Riviérát kivéve egy hatalmas piacra emlékeztet. Nem igazán szeretek kimenni a szárazföldre, inkább a szigetek valók nekem, úgy érzem. Biztonságban érzem magam, hangulatos, és – eddig mindig – napsütötte. Délután ledőltem 2 órára pihenni. Az álomból csak az időnként elrohanó, kiabáló és a WC ajtót csapkodó személyzet keltett fel. A hangszigetelése nem olyan jó a kabinnak, de azért javarészt minden gond nélkül tudok aludni.
2015-05-21
Ma is véget ért egy út, ami elég rövid, csak 5 napos volt. Leginkább Britekkel voltunk megáldva, akik nagyon szépen beszélnek angolul, akárcsak egy Shakespeare-i műben, de nem jellemzi Őket, hogy borravalót adnának és képesek egy csésze tea, vagy kávé mellett ülni – az étteremben. Ez az út lekvár (borravaló) nélkül zárult le, de kedves emberekkel ismerkedtem meg a világ több szegletéből. Volt egy bácsi Washingtonból, akinek a szülei kárpátaljaiak voltak és kicsit még beszélt magyarul, akárcsak a felesége. Következő úticéluk Tel-Aviv volt. Egy másik idősebb úr pedig elmesélte, hogy az egyetlen mondat, amit magyarul tud az, hogy „menjél aludni”. Na de nem azért, mert lett volna bármilyen Kárpát-medencei rokoni kapcsolata, pusztán a bébiszitter, aki vigyázott hajdan a gyermekeire, mindig így utasította Őket az alvásra. Kedves emberek voltak Amerikából, viselve a „klasszikus” USA-béli jegyeket.
Példának okáért palacsintát esznek pirított szalonnával, juharsziruppal reggelire, megelőzve ezt egy izmos omlettel, amiben van sonka, sajt, hagyma, és az elmaradhatatlan röszti burgonyával a tányér szélén. És 2 szelet pirítós, hagyományos vajjal. A palacsintánál nem a nálunk is ismert svéd, vékony verziót értsd, hanem az Amerikában őshonos, jó vastagot, amiben „buttermilk” (magas zsírtartalmú tej) van. Ezeket elfogyasztva Rád néz, az arcán majd’ egy egész sonkával, tojással és öblít egy Cola Lighttal. Hát nem cukik? 🙂 Általában ez jellemző a vendégekre. Ja és persze a baseball sapka reggeli és ebéd alatt, illetve páran még mindig a „hasi-tasi” szerű övtáskával jelennek meg.
FOLYTATJUK! 🙂
