Zsolt beszámolója a hajós pályafutásáról
2013.10.30.
Brigi beszámolója az AIDA Stella hajóról a kezdetektől a visszautazásig
Sziasztok,
Brigi vagyok, az én történetem nem volt zökkenőmentes, fogalmazhatunk úgy is, hogy épp, hogy odaértem, de ott voltam. Mindezt kicsit részletesebben is leírom nektek, kifejtem azt, hogy miképp alakultak a kalandok a hajós munkavállalás során.
Először részt vettem az irodában egy tájékoztató jellegű előadáson, ami minden kedden és csütörtökön van, aztán úgy döntöttem, hogy visszamegyek, és lesz, ahogy lesz, de jelentkezek hajós munkára. Kíváncsi voltam – talán kalandvágyó is. Az interjún nagyon izgultam, és azért voltak kételyeim, de csak előre tekintettem. Az interjúra már egy órával előtte odaértem, ez sokat elárult abból, mennyire vártam, készültem rá. Bárosnak jelentkeztem, úgy éreztem, ez lesz az a munkakör, ami tetszik nekem. Egy hajón bárban dolgozni igazán izgalmasnak tűnt elsőre, és valójában is az. Azonban hamar kiderült, hogy a gyakorlat a lényeg, az meg ugye gyakorlatilag akkor még kevés volt. Ekkor kicsit elkeseredtem, felötlött bennem, hogy buktam a dolgot, és hogy nem mehetek hajóra.
Azonban sikerült, kaptam egy esélyt, valószínűleg az angol, és német tudásom, gyakorlatias beszédem miatt, ezután bemutattak az Aida hajós társaságnak.
Szerencsére az Aida felajánlott egy lehetőséget, hogy kijuthassak egy rostock-i 3 hetes bártanfolyamra, ahol reggeltől estig elméleti és gyakorlati oktatásban részesültem, sikeresen. Ezután már csak a papírok elintézése volt hátra, amiben a Crew Agency segédkezett. (orvosi papírok, STCW biztonsági tanfolyam, stb.)
Az utazást ugyancsak az iroda szervezte, így ez, az egyébként nagy szervezést igénylő teher lekerült a vállamról, ezt követően már csak dolgoznom kellett az AIDA Stella nevű hajón. Az első hetek nagyon furcsák voltak, az idegen környezet, a kulturális különbségek, a sok különbözőféle ember kölcsönzött egyfajta magányt a történethez, és még ott volt a munka is.
Eleinte nem igazán találtam a helyem, mindent túl tökéletesen akartam csinálni, talán gyorsan is, ugyanakkor mindenki borzasztó segítőkész és bármilyen furcsa is, de türelmes volt körülöttem, így a magány is csak pár napig tartott. Elkezdett összeszokni a csapat. Szerencsés voltam, mert viszonylag kicsi volt a forgalom azokban a hetekben, így volt idő betanulni, junior barkeeper voltam, a báros asszisztense. Folyamatosan képeztek, és képeztem magam, italok és koktélok terén egyaránt, míg végül már a barkeeperek munkáját végeztem. Így nem volt kérdés, hogy visszamegyek-e a hajóra. Nem rég értem haza, és majd két hónap szabadság után megyek vissza. Tervezem és várom a jövő évi szerződésem is velük, amikor már barkeeperként térhetnék vissza.
Minden kezdet nehéz, többször megfordult a fejemben, hogy haza jövök, és itthon maradok, de ez csak az első hetekben volt így, a honvágy, az egyedüllét, az új környezet, emberek, mind-mind e felé tereltek. Azonban ez lassan feloldódott, összeszoktunk. Jól érzem magam, megtanultunk mindent és hozzászoktunk mindenhez, ami ahhoz kell, hogy jól érezze magát az ember, ráadásul imádom a munkám. Sok előnnyel jár, ha az ember igazán fel tud szabadulni, kihasználja képességeit, sok-sok helyre eljut és közben sok-sok élménnyel és baráttal gazdagodik, miközben teljes mértékben a maga ura. Ha lehetőségetek van rá, én csak ajánlani tudom nektek a hajós munkát, természetesen alkat is kell hozzá, de bátornak kell lenni, és élvezni a munkát és szabadságot.
Sziasztok,
Brigi
