FRISS HAJÓS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ÓCEÁNJÁRÓ HAJÓRÓL NÉGY RÉSZBEN ! KÖSZÖNJÜK KITTI ! 1.RÉSZ
2020.05.04.FRISS HAJÓS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ÓCEÁNJÁRÓ HAJÓRÓL NÉGY RÉSZBEN! KÖSZÖNJÜK KITTI! 3. RÉSZ
2020.05.07.2.rész-A behajózás
Ahogy már az előzőekben írtam, ezt követően mindannyiónknak sikerült a training, levizsgáztunk, megkaptuk a szerződésünket, aláírtuk, és megtudtuk mindannyian ki és melyik hajóra fog kerülni. A bizonyítványunkkal hazatérve várt még ránk csak a dolgok java! Oltások, hajóorvos, Basic Safety Training. Nálam ekkor egyik nap pörgött a másik után, és mindegyikre akadt bőven valami tennivaló. Mire mindent elintéztünk, elvégeztünk, bevásároltunk, bepakoltunk (2 bőrönd, 1 utazó), szeretteinktől, családtól, barátainktól elbúcsúztunk, már csak egy dolog volt hátra…Végre behajózás.
Rostockból hazatérve nagyjából 2 hetünk volt mindenre, és megkaptuk az infót is, hogy mikor, hol pontosan, és melyik hajóra kell szállnunk. A cég 14 hajója közül szinte mindenki más hajóra került el, én még a hajólátogatáskor nem tudtam, de utólag az AIDAmart kaptam, így pláne nem volt idegen az egész ?
Nagyjából a többiekkel egyszerre indultunk, én 2019 december 15-én szálltam fel Mallorcán a hajóra. Az első napom máris eseménydúsan indult, különböző állomások, más-más emeletek, Crew Purser iroda, kabin, a Supervisorom bemutatta a hajó legfontosabb részeit, ami nagyon érdekes volt. Hiába tanultunk róla és külön fel is hívták rá a figyelmünket, hogy nem lesz egyszerű eligazodnunk ebben az új „dzsungelben”. Tényleg, én már az első pillanattól labirintusnak éreztem az egészet. Biztos, hogy vannak problémáim a tájékozódási képességeimmel (ehhez kétség sem fér), és így igenis 2-3 hétre szükségem volt, mire magabiztosan, célirányosan elsőre megtaláltam a kabinomat. 😀
De sebaj, megesik, és mikor a hajó bármely részét szerettem volna elérni, megtalálni és gondom volt a tájékozódással, mindenki nagyon szívesen segített. Az első szerződésem, most volt hasonlóban részem először, de hihetetlen ez az egész közeg, ami ott körbevesz.
Rengeteg kultúra, rengeteg személyiségtípus, rengeteg egyéniség, rengeteg új szó, megszámlálhatatlan új helyzet, hihetetlen mennyiségű információ…Amit akkor konkrétan nem is realizálsz, csak már most visszagondolva látom, hogy mérhetetlenül sok újdonságot kellett rövid idő alatt magunkba szippantanunk. De nem azon az ijesztőféle módon…érzed, hogy a fejlődésedet szolgálja és biztosíthatlak róla, MEGÉRI, minden pillanata megéri.
Az egyenruhám átvétele után az első délutánomon már volt alkalmam meglátogatni az éttermet, ahol ezt követően dolgoztam. Megismerhettem az új kollégáimat, az új főnökömet, akiknek nagyon sokat köszönhetek az első hetek betanítási folyamatai miatt. Részletesen, elmondhatatlanul türelmesen és nagy szakértelemmel mutatták be ez idő alatt, hogy mik is lesznek a feladataim, hogyan tudom a legmegfelelőbben ellátni őket, illetve bármikor elakadtam a munkám során, nyugodtan fordulhattam hozzájuk és segítettek. Mellette, ahogy telt múlt az idő már nem csak kollégák voltunk, hanem barátokká is váltunk. Tényleg van valami varázslatos ebben az egészben…
Ahogy hónapokat együtt dolgoztok, együtt éltek, együtt szórakoztok, ha baj van csak egymásra számíthattok…egy idő után akarva akaratlanul ott a hajón, még ha csak ideiglenesen is, de egy családdá váltok.
Persze lehet túl elfogult vagyok, hiszen az álmom volt alkalmam megélni minden ébrenlét alatt az elmúlt időben. Mindemellett sokan mondták már „régi motorosok”, hogy az első szerződés, az első hajó az, ami mindig a szíved csücske lesz és mindig örökre ilyen mesés emlékként marad meg. De szerintem mindenki, aki már megtapasztalta élete során ezt az egészet, legalább minimálisan átjárta ez az érzés ugyanúgy más hajókon is. Én csak reménykedni tudok benne, hogy a következő is legalább ilyen jó lesz. Alig várom.
Teltek múltak a munkanapok, pörögtek a heti gyakorlatok, még több új tanulnivaló, kifejezések, újabb és újabb kikötők, mesés városok, amiket ha okosan rendezed az alvásidődet, több órára is meglátogathatsz (de figyelj mindig oda, hogy a hajó indulása előtt és persze a munkaidőd előtt 1 órával visszaérj!), különböző crewpartyk, koccintás a vendégekkel munkaidőd után, egy átsztorizott éjszaka alatt a Black&White partyn, gyönyörű tájak, a végtelen tenger, a rengeteg új fantasztikus ember, akit megismersz ezek során. Hihetetlen volt.
Fárasztó volt a munka párszor, nem mondom, hogy nem. A vendéglátózás szerintem helyszíntől függetlenül, mindenütt az tud lenni…de mégis, itt valahogy mikor elfáradsz, a munkatársaid, korrekt főnököd, kedvenc vendégeid, szóval az egész környezeted hatására új erőre kapsz és végtelen szerzett motivációval tolod végig az adott napot is. Talán az is közrejátszik, hogy érzed, hogy a hajó is mindig mozgásban van, így neked sincs választásod, te sem állhatsz meg. Realizálod, hogy nincs kedved, sem időd fáradtnak érezni magad, nem azért vagy itt.
Azt nem mondom, hogy mikor a harmadik hetem egyik estéjén, mikor a viharos tenger egyik hulláma lökött egy hatalmasat a hajón, 3 nagy porcelántányérral a kezemben jólesett elesni az étteremben, ahol dolgoztam…de az újdonság erejével hatott, azt abszolút kinyilváníthatom. Nem meglepetés, nem a legkönnyebb ez az egész senki számára sem, de felállsz, elrendezed a problémát, tovább folytatod a munkád és eszedbe sem jut már mi történt, csak élvezed.
Minden nap a határaidat pedzegeti, rengeteg új dolgot tanulsz a munkádról, magadról, emberekről, folyamatosan fejleszted a nyelvismereteidet, szó szerint minden pillanatban tágítod a saját horizontod.
Volt alkalmam részt venni később egy 3 hetes drydockon is, amikor ugyanis Marseilleben kötöttünk ki. Az elegáns egyenruháinkat leváltották a kék overálok és a vendégeket leszállítva a hajó felújításán munkálkodtunk. Mindenki más és más beosztásban dolgozott. Volt, aki festett volt, aki renovált, én például a legénység menzájára kerültem beosztásra takarítani. Jó volt nagyon ez a 3 hét is, kicsit kizökkentünk a normál munkakörünkből, kellett ez a kis változatosság, ezt is megélni, látni, érezni, hogy tényleg nap, mint nap az ideiglenes lakhelyünkön munkálkodunk. Úgy érzem ez is még inkább összehozta az egész csapatot.
Letelt a 3 hét, majd újult erővel, „friss hajóval” ismét nekivágtunk.
Úgy éreztem, hogy a kezdeti nehézségek ellenére is, megtaláltam végre a számításaimat. Ott voltam, ahol lennem kellett, ha csak egy kisebb darabot is a világból, de láttam, és éreztem, hogy nem érem be ennyivel, amikor és ameddig csak lehet és bírom, tovább szeretném folytatni, és kitudja, ha elég keményen dolgozom, akár egy szép karriert is felépíteni.
Ezekkel a célokkal és elképzelésekkel éltem a hajón töltött „mindennapjaimat” (hiába minden nap az időbeosztásodat tekintve ugyanaz volt, események, történések szempontjából mindig színes és más), addig ameddig nem történt egy esemény, ami nem csak az AIDAmar legénységének, hanem az egész világ életét megváltoztatta.