Gábor beszámolója a kijutásról és az AIDA-ról

Hogyan is lehet kijutni a hajóra?

Mindenképpen szigorú felvételi rendszer van a hajóra. De ez nem csak a bárra, hanem az étteremre, recepcióra és a hajó egész részlegére is igaz. Ha valaki elküldte az önéletrajzát és a feltételeknek megfelelt, beszéli a nyelvet és kellő tapasztalattal is rendelkezik, akkor megkezdődik a személyes elbeszélgetés. Nyelveknél nem az a fontos, hogy milyen papírja van az illetőnek, hanem az, hogyan beszéli az adott nyelvet és ez mindenképpen személyesen dől el.

Az elbeszélgetés során főleg az italokra kérdeztek rá, mivel bárosnak jelentkeztem.  A röviditaloknál el kellett mondanom fajtákat. Először rendszerezve pl: likőrök, whisky, cognac, vodka…. Majd ezekre példákat is kellett mondanom. Ha ezeken túlestem, akkor még volt pár kérdés pl. mi a különbség a cognac és brandy között, valamint a kanadai- amerikai- skót whisky között. Természetesen többször rákérdeztek az italoknál a felszolgálási hőmérsékletre is. Végül pedig a koktélrecepteket kérdezték. Végezetül még volt pár személyes kérdés pl.: miért akarok hajón dolgozni? A sikeres meghallgatás után pedig az irataimat továbbították az Aida központi irodájába ahonnan egy tesztet küldtek, amit sikeresen kitöltöttem.

Pár óra elteltével Gyulai János az Aida magyarországi megbízott képviselője hívott az asztalához és azt kérdezte: „Mit csinálsz május 9-én?”  Ugyanis néhány órán belül már küldték a szerződésemet, aminek nagyon örültem.

A szerződésem az AidaSol nevű hajóra szólt fél évre. Ezt követően megkaptam a további szükséges információkat, hogy a fennmaradó egy hónapban milyen papírokat kell még elintéznem az utazásig ( SCTW tanfolyam, oltások, igazolványképek, orvosi igazolások, stb.). Majd végezetül a cég elküldte részemre a repülőjegyemet is. Ekkor már nem volt más hátra, mint előre: )

Hamburgban kellett felszállnom az óceánjáróra. Első ránézésre hihetetlen volt ez a hatalmas hajó és az, hogy eljött az idő, amiről már régóta álmodom,hogy nagyhajón dolgozzak.

A hajóra felsétálva először egy biztonsági ellenőrzésen kellett keresztül esnem,majd a crewpurser irodája felé irányítottak. Itt elkérték az útlevelemet és az összes többi fontos igazolásomat. Az egyik bárfőnök pedig megmutatta szobámat és a hajó fedélzetét. Mindez olyan gyorsan történt ezen a hatalmas, hajón, hogy az első napokban párszor el is tévedtem…….de idővel megszokja az ember.

Délután egy biztonsági tanfolyamon kellett részt vennem, ahol elmondták,hogy mit kell tenni vészhelyzet során,majd kiosztották a kártyákat,hogy kinek mi a feladata ilyen helyzetekben. Nekem a 12 emeletre kellett futnom mindig gyakorlat során és a vendégeknek segíteni az eligazításban. Hát nagyon „örültem” mikor megtudtam, hogy olyan magasra kell futnom mindig ráadásul ilyenkor még a liftet sem lehetett használni……szóval egy hónap alatt edzésbe lendültem és a végén – 20 kg-mal tértem haza (Még fitnessguru Norbi is megirigyelhetné ezt a teljesítményt) : )

A tanfolyam után felvettem a munkaruháimat, amit a cég biztosított a dolgozók számára. Ezeket a ruhákat a későbbiek során bármikor leadhattuk és másnapra kimosták teljesen ingyen.

Természetesen a saját civil ruháinkról nekünk kellett gondoskodni.

Gyors kipakolás után este már a bárban találtam magamat és kezdődhetett a munka. Én a pult mögött dolgoztam és feladatom nagy része az italok gyors, szakszerű és pontos elkészítése volt, valamint a vendégekkel történő megfelelő kommunikáció a pultnál. Elsőnek az egyszerű italokkal kezdtem, majd folyamatosan haladtam a koktélok és kevert italok irányába. Az elején megkaptam az egész italkártyát cl-re lebontva az összetevőket. Ezeket kellett minél jobban megtanulni, ugyanis hetente tesztet kellett írnunk ahol az italokra kérdeztek legfőképpen rá és az összetevőkre.

A hajóra junior barkeeper pozícióba kerültem,de miután gyorsan megtanultam az ottani standard szerinti előírásokat,valamint látták rajtam,hogy érdekel a dolog, jól végzem a munkám, hamar előreléptem barkeeper pozícióba.

A munka, mint folyami hajón itt is hétfőtől vasárnapig tart és napi 10- 12 órában. Az első egy hónap nem volt egyszerű, megszokni az új környezetet, kollégákat, munkát,az állandó hajtást,a távolságot a családtól, de egy idő után hamar bele lehet jönni. Ha jó a csapat, akkor gyorsan telik az idő.

Szabadidőnkben mi is kimehettünk a kikötőkben (ha épp nem kellett a hajón maradnom a biztonsági feladatokat ellátni) így sok szép helyet bejárhattam. Szeptemberig a norvég fjordoknál közlekedett a hajó. Nagy élmény volt minden nap a fjordok között ébredni és rátekinteni ezekre a szép természeti csodákra. Szeptembertől pedig Anglia, Hollandia, Franciaország és Belgium volt az állomás. Az utam során kiderítettem, hogy a vendégekkel is el lehet menni kirándulni,csak jelentkeznem kell segédvezetőnek és a programokhoz kell igazítanom a beosztásomat a bárban.

Így jutottam el kirándulni többek között a fjordok tetejére 1500 méter magasra, Stonehenge- a több ezer éves világörökségi színhelyre, valamint tekintettem meg London híres nevezetességeit. Nagy élmény volt számomra látni ezeket és mindezt ingyen tettem.

A hajón szabadidőnkben a személyzet ingyen használhatta a konditermet, szaunát, kosárlabdapályát stb. , de volt, hogy elmentünk a 4D moziba is egy-egy filmre. Szóval számos program közül választhattunk.

A 6 hónap így gyorsan letelt számomra. De nem bántam meg ezt a fél évet, hisz számos helyet bejártam, számtalan emberrel ismerkedtem meg, melyek közül többel a mai napig tatom a kapcsolatot. Véleményem szerint megéri nagyhajón dolgozni, ameddig fiatal az ember addig ki kell használni minden lehetőséget. Szakmailag is sokat fejlődtem az idők során.

Egyet azonban nem szabad elfelejteni. Bármely magasságokba, bármerre is eljut az ember, sosem szabad elfelejteni, hogy honnan indult el. Attól, hogy valaki még hajón dolgozik meg kell maradni egyszerű hétköznapi embernek és nem szabad elszállni, mert visszaüthet.

Nos, remélem sikerült röviden és tömören összefoglalnom hajós pályafutásom egy részét és segíthettem azoknak egy kicsit, akik még a hajózáson gondolkoznak.