A-Rosa interjú a Crew Agency irodájában!
2018-01-23
Ausztrál vendégekkel közlekedő folyami hajóra keresünk személyzetet!
2018-01-29

Krisztina folyami hajós élménybeszámolója

Élménybeszámolómat azoknak ajánlom, akik nehezen döntenek óceánjáró vagy folyami hajózás között. Sajnos nem nevezhetem nevén a cégeket ahol dolgoztam, és nem is szabad általánosítani, de azért remélem így is tudok némi támpontot adni. 4 és fél évet töltöttem óceánjárón étteremben. A fő ok, amiért abbahagytam az az volt, hogy úgy éreztem, nem értékelik a munkámat. Úgy gondolom, ha egyszer már belekóstolsz a hajózásba és az általa nyújtott életformába, akkor nehéz kiszállni. Én is úgy jöttem haza, hogy kész vége, itthon próbálok szerencsét. Közben történt, hogy anyukámmal elmentünk egy egyhetes mediterrán tengeri hajóútra, mert mindig is érdekelte, hogy milyen lehet, amivel foglalkozom. Ennek az lett az eredménye, hogy amikor hazajöttünk, eldöntöttem, hogy újra hajózni fogok, de kipróbálnék valami mást. Így jutottam el a Crew Agency-hez, akiket egy volt hajós ismerősöm ajánlott (az óceánjáróra anno még egy másik ügynökség közvetített ki). Nagyon gyorsan, 3 hét alatt ajánlottak olyan munkát, ami tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak. Csak két hónapos folyami hajózást terveztem pénzgyűjtés céljából, amit egy OKJ-s tanfolyamra szántam. Franciaországba kerültem olyan hajóra, ahol amerikai, ausztrál és brit vendégeink voltak. A vége az lett a történetnek, hogy mivel a tervezett tanfolyamom nem indult el, maradtam szezon végéig, tehát 4 hónapot, mivel tudtak állandó helyet biztosítani számomra a hajón (eredetileg helyettesként mentem arra az időre, amíg a kollégák szabadságon voltak).

Ez a pár hónap teljes mértékben felülmúlta az elvárásaimat. Kezdeném a mindenki számára legfontosabb dologgal, a fizetéssel. Itt van egy alapbérünk, majd osztott borravaló, amiben a személyzet minden tagja részesül, és ez a borravaló sokszor ugyanannyi, mint az alapbérünk. Plusz neked is adhatnak személyesen borravalót, amit nem kell felosztani. Összehasonlítva amerikai béremmel, itt kétszer annyit kerestem, mint az óceánjárón. A munkáról nem is beszélve, hiszen az óceánjárón 4 év alatt nem jutottam feljebb a segédfelszolgáló pozíciónál, pedig nem félek a munkától. A folyamin azt szeretem, hogy szervizt nyújtunk, valóban felszolgáló vagyok, míg az óceánjárón a feladatok eléggé fel vannak osztva. Ami azt vonja maga után, hogy túl sok embertől függsz, és eléggé irritáló tud lenni, ha olyan kollégád van, aki nem szeret dolgozni. A folyamin legalább egy munkafolyamatért teljes egészében én vagyok felelős, nem csak a szervizről beszélek (rendelésfelvétel, ételek felvétele a konyhában, felszolgálás, lerámolás), hanem az egyéb kijelölt munkákról is, mint szerviz után a poharak eltörlése. Itt szerencsére arra is van példa, hogy ha valaki tényleg látványosan nem végzi a munkáját, akkor hazaküldik. Az óceánon, ahol én dolgoztam, ott valahogy a sok ember miatt el lehetett ügyeskedni a munkát, mert persze mindig van néhány olyan lelkes ember, aki a lusták helyett elvégzi a munkát.

Nagyon tetszett, hogy ezen a hajón csak európaiakkal dolgozhattam együtt (magyarok, románok, bolgárok, portugálok, franciák), akik az angolt is szépen beszélik. Az óceánjárón nagyon sok ázsiai dolgozott, akik nem mindig beszélték helyesen az angolt, és sajnos, ha sokáig vagy ilyen környezetben, bizony a rengeteg időráfordítással megszerzett nyelvtudás is elfelejtődik.

Én is sok negatív véleményt hallottam a folyami hajózásról, de szerintem az számít, ki milyen tapasztalatokat gyűjtött korábban. Például hogy árut kell pakolni, mivel a folyamin erre nincs elegendő személyzet, így mindenki pakol a housekeepingtől kezdve a recepcióig. De 3 hetente ki lehet bírni a main loading-ot. A másik, amit szoktak emlegetni, az a bőröndök cipelése. Igen, ezt is csinálni kell felszolgálóként, nekünk egy hetes útjaink voltak, szóval hetente voltak ilyen kötelezettségeink az úgynevezett embarkation day-en, amikor a régi utasok leszálltak és jöttek az újak.

Az óceánon sokszor voltak ilyen fejtágító tréningek, hogyan lehet azonosulni a cég értékrendjével. Az előadások még hihetőnek is hangzanak, csak amikor az ellenkezőjét látod munka közben elsősorban a kollégáid körében, olyan feleslegesnek tűnik az egész. Folyamin ilyen nincs. Hasonló a helyzet a biztonsági tréningekkel, ami minden héten elég fárasztó tud lenni óceánon, főleg amikor épp a szabadidődet töltenéd. Folyamin ez is sokkal ritkább és egyszerűbb. Meg a komment kártyák. A nagy hajókon hatalmas hangsúlyt fektetnek az úgynevezett kommentkártyákra, vendégek visszajelzésére, olyannyira, hogy nekem úgy tűnt, az kapja a legtöbb pozitív kommentet, aki a legnagyobb bohóc és színész, az hogy, milyen munkaerő, már másodlagos. Nem beszélve arról, segédfelszolgálóként nem tudsz kommenteket gyűjteni, hiszen alig van interakciód a vendégekkel. Folyamon a kisebb vendéglétszám miatt eleve mindenkinek lehetősége van arra, hogy a vendégeknek magas színvonalú szolgáltatást nyújtson, beszélgessen velük, így szinte állandóan kaptunk pozitív visszajelzést.

Szabadnapokat tekintve az óceánjárón kikötők számától függően volt heti 1-2 lunch off-unk (ebédkor nem kellett dolgozni, de lényegében így is megvolt a napi 8 óra), addig a folyamin ilyen nincs. Minden nap reggeli-ebéd-vacsora. Az ebéd és vacsora között volt annyi szabadidőnk, amit alvásra fordítottunk vagy arra, hogy felfedezzük a kikötőt, ahol éppen tartózkodtunk. Olyan volt havonta kétszer, amikor ausztrál vendégeink voltak, hogy helyi étteremben vacsoráztak, így akkor nem kellett dolgoznunk.

Ha az ellátást szeretném összefoglalni, akkor az óceánjárón van egy úgynevezett crew mess, ahol csak a személyzet étkezik. Sőt, külön étterem van a tiszteknek, kapitánynak, fehér uniformisos vezetőknek. Ezt a megkülönböztetést sem szerettem. Folyamin ilyen nincs, akár a kapitánnyal is leülhetsz egy asztalhoz, mindenki teljesen közvetlen. Az étkezés a hajón lévő egyetlen étteremben van megoldva nyitvatartási időn kívül. Itt is van crew mess, de azt csak szabadidőben használjuk, esti összejövetelekre, vagy ha már kint túl hideg van ahhoz, hogy a hajó tetején lévő crew area-n üldögéljünk. Egy másik érdekes téma a mosás. A nagy hajón van egy erre szolgáló mosoda, ahova az értékes szabadidődben elmész és kimosod a ruháidat (az uniformist ingyen kimossák, de találkoztam fizetős verzióval is), meg szárító gépek is vannak. De valahogy sosincs elég gép. Én nem szerettem a szabad óráimat ezzel tölteni, küzdeni a mosógépért, netán azzal szembesülni, hogy mire a mosási program lejárta után visszamész, hogy áttedd a szárítóba a ruháidat, más már megtette helyetted, és kereshetted hova, netán még el is tűnt… Folyamin nincs ilyen probléma, kabinonként be voltunk osztva, amikor leadhattuk mosásra a személyes holminkat is a mosodás dolgozónak (laundry master).

A kabinok a folyamin nagyon jó állapotban vannak, nem véletlen, hiszen hetente jönnek ellenőrizni, hogy tisztán tartjuk-e. Minden kabinhoz egy zuhanyzó-wc tartozik, a kabinok pedig 2-3-4 fősek voltak. Általában a srácokat rakják a nagyobb kabinokba, így a lányok és a párok kapják a 2 főseket. Lehet, viccesen hangzik, de nagy öröm volt számomra, hogy folyamin a kabinokon van ablak (az óceánjárón a dolgozók kabinjai ablak nélküliek, általában két kétfős kabin osztozik egy zuhanyzó-wc-n, de olyanban is volt részem, hogy egy egész folyosó osztozott egy közös zuhanyzón, tehát tiszta kollégiumi állapot). Folyamin a kapitány kivételével mindenki egy folyosón lakik, óceánon van megkülönböztetés, sajnos az éttermi dolgozók, housekeeping, szakácsok és bárosok az alsó szinten lévő kabinokat kapják.

Összegezve nagyon jólesik, hogy végre olyan helyen dolgozhatok, ahol tényleg értékelik a munkámat. Vissza is várnak a következő szezonra, amit már nagyon várok. Egy barátnőre is szert tettem, aki szintén magyar, ez is ritkán történik meg az emberrel egy ilyen soknemzetiségű környezetben, és eleve amiatt, hogy kevesebb nő dolgozik a hajón, mint férfi.

Ezúton is szeretném megköszönni a Crew Agency-nek a közreműködést. És remélem, segítséget nyújtok a leendő hajósoknak, hogy ne hezitáljanak titeket választani a jelenleg működő ügynökségek közül, én nem csalódtam.